Megfontoltan a karácsonyi kapkodás helyett
December 24-e van. Legyünk gyerekek, legyünk felnőttek, vártuk ezt a napot. Vártuk, mert ilyenkor együtt az egész család, nincs az, hogy valaki nem ér rá, dolgoznia kell, más elfoglaltsága van. Nem kell rohanni, mindenki el tud kényelmesedni, talán az egyetlen olyan nap az évben, amikor megáll minden, és a család, a szeretet kerül előtérbe. Kicsikként azért vártuk, mert egy halom ajándékot kapunk, nagyokként azért várjuk, mert a szeretteinknek valóban jó adni. Hull a hó (mert a karácsony így az igazi), ropog a talpunk alatt, készülnek a finomabbnál finomabb falatok, vágjuk be a fát a helyére, díszítjük. Egy szóval meghittség van. De miért is? Mert idén végre nem az utolsó pillanatra hagytam az ajándékokat! |
![]() |
Minden egyes évben az utolsó pillanatokra hagytam az ajándékok megvásárlását/elkészítését. Idén ez másképpen történt. Tanultam az előző esetekből, és idén tényleg a pillanatra koncentrálok, a szeretteimre. Nem arra, hogy a boltokba rohangáljak az utolsó percekben ajándékokért ötletek hiányában, nem arra, hogy tolakodjak a tömegbe. Nem arra, hogy azon eladókkal nézzek farkasszemet, akik - talán jogosan is - melegebb helyre kívánnak, mert miattunk nem lehetnek ma a szeretteikkel. Nem arra buzdítalak, hogy babzsákfotellel kedveskedj szeretteidnek, hanem arra, hogy időben intézd el a teendőid, hogy ez tényleg egy tökéletes nap lehessen!
- Gyuri - |
![]() |